Valós megérzés

Sziasztok!

Itt a nyár vége. Sajnos már nem valószínű hogy holnap után lesz fejezet. Holnap még lesz,úgy búcsúzom a nyártól.Utána már csak Jövőhét szombaton lesz fejezet,este felé. Remélem tetszik a fejezet,köszi az olvasást. Köszi a 2850 oldalmegjelenítést,legjobbak vagytok,imádlak titeket. PUSS Isabella



LIZZIE SZEMSZÖGE:


Egyből Ericre gondoltam.Idegesen ment el,a keze is nagyon vérzett.Hívtam de ki volt kapcsolva.A tudat hogy haragszik,a legrosszabb érzés volt a világon.A többieket is hívtam,hogy nem látták-e.De nem látta senki.Itt eltörött a mécses,még annál is jobban. Nem tudtam mi lehet vele,ami aggasztott tekintve hogy ment el itthonról. Fél óra telt el,mikor végképp kétségbe estem. Be is fulladtam,szerencsére ismerem magam,ott volt a spray nálam egyből befújtam.
Aztán kaptam egy hívást a kórházból.

-Jó napot Miss Saade?-kezdett bele-
-Igen,mi történt?-kérdeztem  aggódva-
-Eric Saade a rokona?-kérdezte-
-A férjem!-vágtam rá-
-Azonnal be kell jönnie,ugyanis autóbalesetet szenvedett.- tájékoztatott-
-Azonnal ott vagyok!-mondtam és letettem-


Kisétáltam a buszmegállóig,nem hívtam senkit.Képtelen voltam egy szót is szólni.Ez az  egész az én hibám volt.Minimum meg akartam halni. Odaértem egyből odajöttek és elvezettek a kórterembe ahol Eric volt.Gépekre volt kötve. Az orvos mondta hogy mesterséges kómában tartják,mert életveszélyes állapotban van.
10 perc után ki is küldtek tőle.Nem lehetett bent maradni többet. Az egyik odajött hozzám,mert látta hogy nem jó ha egyedül vagyok,és tájékoztatásra is szorultam.

-Hölgyem,a helyszínelők azt mondták baleset volt,ez az első amit tudnia kell.-informált-
-Tudom,baleset volt,amit a hülye felesége miatt.-zokogtam-
-Sajnos,nem tudom mire céloz.De nem lehet köze hozzá ha otthon volt.-nyugtatott-
-De van közöm hozzá!De ezt csak én tudom.Nem nyúltam a  kocsihoz,de idegesen ment el otthonról,miattam.-mutattam a kezemet-
-Ezt a férje tette?-kérdezte aggódva-
-Bár ő tette volna.Akkor legalább nem én ártottam volna neki ekkorát.-zokogtam-
-El kell mondjam mi a baj,sajnálom,de életmentő műtétet kell végeznünk.A törött borda átszúrta a tüdejét.Ha nem műtjük meg azonnal meghal.-mondta szomorkásan-
-Meghal?Nem halhat meg.Nem eshet baja!Az lehetetlen.-zokogtam-
-Sajnálom,elő kell készülnünk a műtétre mennem kell.-mondta és elment-



Nem bírok ki egy napot sem nélküle.Ha akár egy hajszála is görbül meghalok.Soha nem bocsátom meg ezt magamnak. Nem merek a szeme elé kerülni ezek után. Sosem kerülök a szeme elé többet.Lehet hogy megöltem!Megöltem őt! A hülyeségem miatt van életveszélyben. Ha baja lesz meghalok. Sosem bocsátom meg magamnak ezt! Ezt soha!Mondta hogy nem számít semmit a meddőség. De most az én makacs hülyeségem miatt van életveszélyben!Ezek után nem merek bemenni sem hozzá.Miattam került ide. Miattam,már megint!A hülyeségem miatt most meghalhat,ő akit az életemnél jobban szeretek.Aki mindennél fontosabb nekem.Hogy hagytak volna meghalni a rákban. Mindenki jobban járt volna,ha nem maradok élve.Egy utolsó önző értetlen hülye vagyok,semmi több.Senki sem tudta hogy mi van velünk,nem bírtam senkinek elmondani. Az egész az én saram.Teszek is róla hogy ne ússzam meg.Mert amilyen Eric,ő nem fog haragudni rám.Pedig ha megölne jobban tenné...Az orvosok bementek hozzá,ellenőrizni műthető-e. Beadták neki az altatót és  eltolták a műtőbe.Nagyon aggódtam.



ERIC SZEMSZÖGE:


Miután elmentem otthonról ideges voltam.Remegett a kezem.Liznek mondhattam bármit,nem hitte el hogy nekem Ő számít,hogy él és van nekem. Végül visszafordultam mert aggódtam érte,és nagyon nem szeretem ha szomorú.Márpedig tudom hogy ha haragszok rá,kegyesebb vagyok ha megölöm,mert abba belehal.Aztán megcsúszott a remegő,véres kezem a kormányon.Majd egy nagy csattanás és ennyire emlékszek. Majd kórházi fény és megint semmi emlék.