Egy álmatlan éjjel

Sziasztok!
Itt vagyok az ígért izgalmasabb fejezettel. Remélem tetszik,jó olvasást. Legjobbak vagytok PUSS Isabella





ERIC SZEMSZÖGE:



Hajnalban arra keltem fel hogy valami nincs rendben. Éreztem hogy baj van.Sajnos bejött a megérzésem. Liz nem tudott moccanni sem. Görcsölt mindene. Ehhez már nem a görcsoldó kellett. Bőven nem. Nagy nehezen felültettem,és nehezen mondott valamit.


-Eric borzalmas hányingerem van!-nyögdécselte nehezen-
-Mid fáj kicsim?-könnyeztem-
-Kb. mindenem!Görcsöl a hasam,nem tudok moccanni!-mondta szenvedő arccal-
-Hívok egy dokit!Ez nem állapot!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon-


Nem szólt semmit. Gondolom nem is tudott,a hányingertől.


-Jó estét!A feleségem nem tud moccanni a görcstől,és hányingere van nagyon,küldjenek valakit kérem.-hadartam könnyek közt-
-Hova menjünk?-kérdezte-

Elmondtam a címet. Lizet mindenhogy próbáltam nyugtatni. Megérkeztek a mentők. Liz még mindig görcsben volt,és szemmel láthatóan nagyon durván rosszul volt.


-Mit evett?-kérdezte-
-Semmit amit eddig ne evett volna bármikor,allergiája nincs gyógyszerre,ételre sem.-mondtam aggódva-
-Sürgősen be kell vinnünk,nem tudjuk mi baja lehet ha nem allergia.-mondta a mentős-
-Terhesség?-kérdeztem-
-Lehetséges,de ez akkor vetélés-mondta búsan-
-Nem az nem lehet!Kérem mondja hogy nem vetélés?-zokogtam-
-Az hogy nincs vér jó jel,hogy ha vetélés is,menthető,de a fő az hogy maga nyugodt legyen.-nyugtatott-
-Rendben.-próbáltam nyugodtnak látszani-


Szirénázva száguldtunk végig az úton a kórház felé. Én  nagyon küszködve nagyon nehezen minden erőmet összekapva ,de nem kaptam pánikrohamot. Féltem hogy ennek mi lesz a vége.Hívtam a többieket,hogy legyenek informálva. Mindenki kiborult miatta,én pedig az altatott Lizet nézve sírtam.Beértünk a kórházba.Ott azonnal az orvoshoz mentünk. Megmondta hogy nem terhes,nem vetél. Ez kicsit megnyugtatott. Mondta hogy további vizsgálatokra lesz szükség.Mondtam neki,hogy benne vagyok mindenben,csak gyógyítsák meg. Megröntgenezték,MR-t csináltak, vért vettek tőle, kérdeztek a betegségeiről,felmenőiről. Nem tudtunk örökletes betegséget említeni.Azt 98%-ban kizárták. Ez is megnyugtatott. Az orvos pontosan megkérdezte Lizet a fájdalom helyéről. Ő az alhasát mondta. Azt mondta a doki,hogy akkor a hasi bajokkal kezdik. Mintákat vettek,elküldték őket laborba. Azt mondták várni kell rájuk. Liz infúzióra volt kötve,meg gépekre.


-Eric,kicsim nyugi, Nem lesz bajom!-ölelt át-
-Tudom!Erős vagy nagyon.-pusziltam meg-
-Miattad vagyok az.-mondta kedvesen-
-Jó tudni! Szerintem nem csak miattam,magadtól is.-mondtam biztatóan-
-Akkor tudd! Rám sem ismernél ha azt az énemet látnád aki 2011 előtt voltam.Megtanítottál önmagam lenni,és nem szégyellni azt.-mondta nosztalgikusan-
-Istenem,az ilyenekért élek,bár ne itt lennénk most. -merengtem el-
-Tudom szívem,megint miattam...Kezdhet unalmas lenni neked,hogy mindig felettem aggódsz-könnyezett-
-Miért?Miket beszélsz? Agyi bajod kell legyen ha azt hiszed bánom hogy veled vagyok. Frászt! Életem egyetlen helyes döntése volt talán-nyugtattam-
-Nem,az is jó döntés volt,hogy énekes lettél.Ha nem lettél volna az talán sosem ismerlek meg.-mondta érzelmesen-
-Igen.-pusziltam meg-
-Nem lesz baj,meglásd csak gyomorrontás,vagy sima gyulladás!-mondta-
-Bizony!Csak túlreagáltuk!-mondtam-



Este lett,és elaludtunk. Vagyis ő nagy nehezen elaludt,én csak néztem ahogy alszik. Láttam rajta hogy nem hiszi hogy baja lesz komolyan. Azért én nem voltam olyan biztos benne.Aggódtam érte. Hihetetlen hogy ha félt is,nem mutatta ki.

 A doki mindig nem tudott semmit mondani reggel. Liz kicsit görcsölt,de a gyógyszerek miatt nem érezte annyira. Nekem nyugtató kellett. Nem bírtam idegileg ezt a tudatlanságot. Megőrültem tőle.Liz étvágytalan volt. Ez is aggasztott,és eszembe is jutott hogy étvágytalan mostanában.Ezt is elmondtam a dokinak. Így sem tudott semmit mondani. Bevonultak az irodába,gondolom tárgyalni a diagnózist.




LIZZIE SZEMSZÖGE:


Eric nagyon aggódott értem.Próbálta rejtegetni,de láttam rajta. Nagyon látszott rajta hogy bármi legyen a bajom,szívesebben feküdne helyettem betegen. Nagyon rossz volt a bizonytalanság.Bejöttek a többiek is. Mindenki nyugtatott minket,biztattak,bátorítottak,támogattak.Alex persze feszkó oldásból elkezdett poénkodni. De nem nagyon díjaztuk a poént.Nem volt semmi étvágyam. Semmi nem ment le a torkomon. Este be is lázasodtam.A dokik így sem tudtak mit mondani.Adtak gyógyszert,amitől elnyomott az álom. Reggel mikor felkeltem Eric nem volt sehol.Körülnéztem és láttam hogy ülve aludt,a falnak dőlve. Nem moccantam,tudtam hogy arra felkel. Így is két perc múlva megrázta a fejét és fent is volt.


-Életem,aludtál?-kérdeztem-
-Nem sokat. Aggódok,ezek meg nem mondanak semmit 2 napja.-mondta komoran-
-Tudom,de nyugi.Meg lesz az eredmény és rendben leszek!-nyugtattam-
-Rendben.De csak mert Te mondod!-puszilt meg-
-Azért!-öleltem át-
-Reggeli?-kérdezte-
-Nem,rá sem bírok nézni!-csóváltam a fejemet-
-Kicsikém nem ettél mióta bent vagy. Enned kell!Kérlek!-simogatta a hátam-
-Nem megy!Bocsi.-mondtam búsan-
-Nem baj,csak ha jó esik!-mondta-
-Kösz.-dobtam puszit-



Míg elment reggeliért nagyon rosszul lettem.Bejött a doki.Én borzalmasan rosszul voltam. Hányingerem volt. Adott gyógyszert.Ekkorra beért Eric. Miután elmúlt a hányinger mindenemet a görcs rángatta.Eric szólt a dokinak. Megkérdezett hogy hol görcsöl a legjobban. Mondtam hogy az alhasam,mint a menstruációnál,pontosabban.


ERIC SZEMSZÖGE:

Lizet megint elkapta a görcs. A doki azonnal kivitte egy steril vizsgálóba. Nem mehettünk be oda. Behúzták a függönyt és semmit nem hallottunk.Végem volt. Nem tudtam levegőt venni,zokogtam. Zokogtam,zokogtam és zokogtam. Adtak nyugtatót,és befulladás ellen gyógyszert. Majdnem három órás várakozás után jött ki a doki. A diagnózis,és a kezelés pedig a következő volt...