Itt is vagyok a fejezettel. Jó olvasást remélem tetszik!Köszi az olvasást,legjobbak vagytok imádlak titeket PUSS Isabella
Borzalmasan rossz terribilis fejezet!
LIZZIE SZEMSZÖGE:
Mikor Eric elmondta hogy valószínűleg meddő lettem egy világ omlott össze bennem. Nekiestem Ericnek miatta.El sem tudom képzelni milyen rossz lehetett nekik meghozni azt a döntést.Ennek ellenére nekik estem.Baromira önző voltam. Erre csak akkor jöttem rá,mikor sikerült nagyjából feldolgoznom a dolgot Tone nyitotta fel a szememet.Nagyon hálás vagyok neki hogy segített tisztán látnom a dolgot.
Miután túl voltam az igazi sokkon behozták a gyógyszereket.Bevettem őket,és pocsékul éreztem magamat tőlük. Hányingerem volt,émelyegtem.
Naponta reggel és este is be kellet vennem őket,és pocsékul voltam tőlük.Nagyon kellemetlen volt a hatásuk.Ami a kedvemre is erősen rányomta a bélyegét. Rámondhatjuk hogy szívesebben lettem volna halott.Borzalmasan voltam. Folyton hányingerem volt.Mellé pedig borzalmas fájdalmaim. Nem tudtam leplezni,bárhogy is akartam.
-Kicsim,valamit enned kell.Tudom hogy rosszabbul vagy tőle de így meg konkrétan nem fogod bírni.-mondta Eric-
-De nem bírok enni.Borzalmasan vagyok.Hányingerem van,émelygek.-mondtam-
-Életem enned kell valamit.Vészesen sokat fogytál.-mondta aggodalmas hangon-
-Tudom,de amint lenyelem ki is hányom.Úgy érzem mintha élő halott lennék.-mondtam keservesen-
-Tudom kincsem.Mondták hogy kemény lesz,de tudod hogy itt vagyunk.Bármi van ránk számíthatsz.-ölelt át-
-Bizony!-jött be Zoe-
-Na ez az! Mikor nem voltunk itt?-öleltek át a csajok mind-
-Tudom,és imádlak is titeket!-nyöszörögtem-
-Aludni tudsz?-kérdezte Tone-
-Nem nagyon.Gyötörnek ezek a mellékhatások.Már lassan ott tartok hogy adjatok egy kést és megölöm magam.-mondtam könnyek közt, szenvedve-
-Életem...-ölelt át könnyezve Eric-
-Aludjunk inkább mert addig nem szenvedek ennyire.-mondtam eléggé keservesen-
-Rendben,igazad van ez a nap kegyetlen volt.-puszilt meg Eric-
Nem tudtam aludni.Ami azt illeti egy órával azután hogy mindenki elaludt én kegyetlenül rosszul lettem.Eric egyből fel is kelt ahogy felültem.Hallatszott hogy rosszul vagyok,mert nem úgy vettem a levegőt ahogy kellett volna.Egyből kirohant egy orvosért. Az orvos ismét egy nagy adag gyógyszert adott. Eric nem aludt vissza,ami azt illeti meg se próbált aludni.Lement egy energiaitalért és kávéért,és mellém telepedett le velük. Én sem tudtam aludni. Az újabb gyógyszeradagot ki is hánytam.Eric megint rohant a dokihoz.Volt egy enyhe lázam.Nagyon rázott a hideg.Eric mindent bevetett hogy megnyugtasson,de egyszerűen semmivel sem tudott.Láttam hogy szenved mert így lát.A máskor élénk,eleven szép barna szemei most lelketlenül,és a fáradtságól vérben úszva nagyon szomorúan néztek rám. Amitől még jobban a halálra kívántam magamat.
ERIC SZEMSZÖGE:
Liz kegyetlen tüneteket élt át. Nem tudtam hogy de segíteni akartam neki mindenképpen.Mindig zokogott a meddőség miatt,mert nagyon akartunk egy kisbabát.A tünetek pedig kínozták. Nagyon nagyon szomorú voltam hogy így kell látnom.Nem tudta abbahagyni a zokogást.Megszakadt érte a szívem.Nem bírtam elviselni a tudatot hogy beteg és maga alatt van.Nem ment,egyszerűen nem ment.
Bele is kezdtem egy dalba,de azt sem tudtam befejezni.Semmire nem tudtam figyelni,csak Lizre.Ott volt az aki az életemnél is többet jelent nekem,én pedig az életénél is többet neki.Egyik este aludtam mikor meghallottam hogy Liz zokog,és úgy veszi a levegőt mint aki befulladni készül.
-Liz kicsim könyörgöm mondj valamit,kincsem.-simogattam a hátát-
Nem tudott válaszolni.
-Kincsem mondj valamit mert belehalok ha így látlak.-törölgettem a könnyeit-
-Csak megint minden miattam szar."Csak!"-mondta bűntudatosan-
-Nem miattad,ezt hagyjad már!-szóltam rá-
-Miért így igaz!Te is miattam vagy szomorú a többiek is.Ráadásul miattam nem lehetsz apa.Pedig imádod a gyerekeket és mindennél jobban szeretted volna.-borult a nyakamba és nagyon keservesen zokogott-
-Ne mondj ilyet mert belehalok.Nincs igazad!Én vagyok a hibás nem te.Nem hiszem el hogy tudsz szeretni ezek után is.-emeltem fel az arcát-
-Ezt csak azért mondod mert beteg vagyok.Tudod hogy ez az én hibám.-mondta keserűen-
-Nem ez egyedül az én hibám.Sajnálom.-öleltem át-
-Mindannyian hibásnak érezzük magunkat.De egy ember a hibás az én vagyok.-mondta nehézkesen,befulladt-
-Úristen Liz,Liz könyörgöm vegyél levegőt!-ráztam az elkékült Lizet-
Kirohantam egy orvosért,beadták neki a gyógyszert ami feloldja a a görcsöt. Utána nem tudtunk sokat aludni,de reggel lett.
Reggel bejött a doki,mindenkit kiküldött csak engem nem.Reméltem hogy ezennel végre jó hírt kapunk.
-Nos van egy jó hírem.-kezdte el-
-Végre,már nagyon ránk fért.-öleltem át Lizet-
-Igen,ilyenkor a jó hírek az egyetlen szalmaszálak.Édesapám is daganatban hunyt el.-mondta-
-Részvétünk,nagyon sajnáljuk.-mondta Liz könnyes szemmel-
-Ez terelt az orvoslás felé.Na de akkor mondom a jó hírt.A jó hír az hogy a vizsgálatokat elvégezve,azt észleltem hogy a meddőség esélye 50%,azaz bőven meg van az esélye hogy nem okozott meddőséget a műtét.-
-Ez jó hír.Mikor derül ki biztosra?-kérdeztem-
-Sajnos ehhez még vizsgálatok kellenek majd.-mondta-
-Igen,tudjuk.-mondta Liz-
Kicsit jobban nézett ki mint eddig.Ez a hír kellett nekünk nagyon.
Mivel jobban volt úgy döntöttem megmutatom neki a dalkezdeményt amit eddig írtam.
Nagyon meghatódott rajta.Nem akartam annyira meghatni,de meghatottam vele.Láttam hogy erősebb lett.Hogy jobban volt...Ami nagyon boldoggá tett.
Megtörténtek a vizsgálatok,amik nem igazolták azt amit reméltünk.Sajnos a meddőség bizonyosodott be.Már feldolgoztuk,nem reménykedtünk másban,mert sejtettük hogy az lesz a vége. Attól független nagyon elkeserítő volt,pláne Liznek...Amitől én is rosszabbul lettem.
Egy hónap kórházi kínlódás után végre kiengedték Lizet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése