Komoly Dilemma

Sziasztok!
Úristen 2622 oldalmegjelenítés! Nagyon örülök neki! Haláli boldog vagyok! Köszönöm nektek! Imádok nektek írni,így eldöntöttem hogy suliidőben is gyakran írok fejezeteket,ahogy csak időm engedi. Minimum hetente egy fejezet lesz,szombaton,vagy vasárnap.  Köszi az olvasást,remélem tetszik  fejezet. Legjobbak vagytok,imádlak titeket <3 ;) :* PUSS Isabella






ERIC SZEMSZÖGE



Kijött a doki. Elég keserű arca volt. Ebből már tudtam hogy jobb ha leülök. Leültem a földre. A doki leült mellém. Sóhajtott egyet majd bele kezdett a mondandójába.


-Uram,a baj komolyabb sajnos mint gondoltuk.-mondta búsan-
-Mi a baja?-könnyeztem,nem mintha addig nem sírtam volna...-
-Első stádiumú daganata van,a méhében. Valószínűleg a vetélésben is része volt,de ezt nem tudjuk biztosan. Csak azt tudjuk hogy meg kell műteni,és komoly gyógyszereket kell kapnia.-tájékoztatott-
-Mik lesznek a kockázatok?-kérdeztem élettelen hanggal-
-A műtét kockázata legfőképpen a meddőség.Ez a legkomolyabb és legfőbb kockázat,a többi gondolom ehhez képest mellékes.-mondta szomorúan-
-Hogy mondja?Meddőség?-akadtam ki könnyek közt ,egyszerűen lefagytam-








-Ezt sajnos nem lehet kikerülni.Ki kell operálni a daganatot,mert életveszélyes. A sugárkezelést pedig nem szeretném alkalmazni a hölgyön.Veszélyes,rosszullétekkel jár.Meddőséghez is vezethet az is.Azonkívül lehet nem fog hatni semmit.-mondta sajnálattal teli hangon-
-Ezt nem fogja tudni elviselni. Bele fog pusztulni.Nem mondhatom el neki,mert nem fogja engedni a műtétet,csak a sugárkezelést fogja engedni ha megtudja hogy meddő lehet tőle.Anya akar lenni. Mindennél jobban. Nem szabad tudnia mert előbb halna meg mint hogy bevállalja a meddőséget.-szipogtam-
-Ez nagy csapás lesz neki,de az élete függ tőle. Maga kell döntsön,mint legközelebbi rokon.-búsult-
-Lehet nagy csapás lesz neki,de az élete fontosabb nekem. Mentse meg kérem!-mondtam zokogva-
-Hozok egy nyugtatót.-mondta látva hogy kezdem nehezen venni a levegőt-
-Köszönöm.-nyögtem ki semmisen-

Beadta a nyugtatót. Nem sokkal lett jobb. Martam magam.Nem mondtam el Liznek hogy ha megműtik lehet meddő lesz.Össze fog omlani tőle. Agyaltam hogy mondjam el neki.Csak a műtét után fogom,mert különben nem engedi megműttetni magát.Bement hozzá a doki,bementem vele.Tudtam hogy szüksége lesz rám.

-A diagnózis első stádiumú daganat a méhben. Mindenképpen meg kell műteni,mert életveszélyessé fajult.Különösebb kockázat nincs,csak az esetleges vérzékenység,meg persze a műtétekkel járó kockázatok.-mondta nagyon szomorúan-
-Daganat? Mitől?Nem halhatok meg.-könnyezett-
-Stressz,genetika,spontán.Ebben a betegségben minden lehet sajnos.De ne féljen rutinműtét. A legjobb emberek kezében van!Mindent elkövetünk hogy komplikáció mentesen menjen végbe a gyógyulás.-nyugtatta-
-Tudom,köszönöm.-szipogott-

Kiment a doki. Én egyből odamentem hozzá.Vigasztalni próbáltam.


-Kincsem,minden rendben lesz.A legjobbak kezelnek. Bökkenő mentes lesz.-nyugtattam-
-Ez anyám hibája!Nagyon nagyon sajnálom életem.Megint miattam aggódsz.-könnyezett-
-Nem. Ha nem erőszakoskodok veled,hogy szeress belém nem veszekedett volna,nem lennénk itt.Megint minden az én hibám,nem a tied.Ne csináld már hogy bocsánatot kérsz mert beteg vagy-öleltem át -
-Eric nem a te hibád,magamtól is beléd szerettem.Amíg itt vagy tudom hogy minden a legnagyobb rendben lesz.-nyugtatott-
-Hihetetlen vagy,borulj ki ha úgy érzed.Kérlek ne tartsd magadban amit érzel.-simogattam a karját-
-Rendben.Félek hogy meghalok,hogy nem leszek itt veletek.Nem tudom mi lesz velem,aggódok,tartok az egésztől.-fakadt ki-
-Nem fogsz meghalni.Nem lesz bajod.Megígérem.-pusziltam meg-
-Életem...a legjobb vagy ami történt velem.-puszilt meg-
-Nem halsz meg ,érted?-öleltem zokogva magamhoz-
-Aludjunk,mert nem tudok tovább fent lenni,mert újra és újra elbúcsúzom az életemtől.Nem tudok mit mondani.Félek nagyon a holnap miatt.-ölelt át-
-Aludj kicsim,nyugodj meg holnap minden rendben lesz.-pusziltam meg-

Minden gondolattal nyugtatni próbáltam magamat.Nem sok sikerrel.Nagyon féltem hogy Liz meghal.Nem borultam ki nagyon látványosan,mert tudtam hogy most én tartom Lizben a lelket. Ha látta volna mennyire kiborultam kiborult volna.Gyengén nem küzdheti le a betegségét.

Ekkor megérkeztek a többiek.

-Sziasztok,bejöttünk egy kicsit.Gondoltuk egy kis lelki támasz,de nem akartunk napközben lábatlankodni.Tudjuk hogy csak ti tudjátok egymást megnyugtatni.Van diagnózis végre?-ölelt meg minket Tone-
-Van diagnózis,első stádiumú daganat,holnap meg kell műteni.-törölgettem a szemem mert nagyon elkapott a sírás-
-Nem tudok mit mondani.Nem megyünk el most már míg ki nem engednek.Jaj istenem,bocsássatok meg.-mondta Tone és kirohant-
-Utána megyünk.-mondta Alex és Edin-
-Menjetek,nehogy baja essen Tonenak is.-mondtam-
-Liz gyerekkorod óta ismerlek.Tudom hogy nem halsz meg.Eric miatt sem,és miattunk sem.A legjobbak kezében vagy ne aggódj.-ölelte szorosan át Penny zokogva-
-Nem fogok meghalni.Még dolgom van itt!Sajnálom hogy megint mindenki miattam aggódik.-ölelt meg minket Liz könnyek közt-
-A legjobbak vagytok az életben.Liz,szeretünk,és támogatunk.Nem te akartál beteg lenni,nem a te hibád.-könnyezett Zoe-



LIZZIE SZEMSZÖGE:


Nagyon bűntudatom volt,hogy megint miattam aggódott mindenki.Utálom ha miattam aggódnak,mindig bűntudatom van tőle.Ez most sem volt másképp.Igyekeztem nem kiborulni,hogy ne aggódjanak még jobban.Minden erőmmel arra gondoltam hogy miattuk sem halhatok meg.Ha magamért nem is tartok ki,akkor a szeretteimért.  Lelkileg a legrosszabbra is felkészültem.Feltűnt az is,hogy senki nem borult ki előttem túlzottan.Azért hogy ne lássam mennyire lehangolta őket ez az egész. Azt akarták hogy erős maradjak.Értük az is maradtam,és az is maradok továbbra is.Közben rettegtem a kezeléstől.Kemény idők várnak ránk.



TONE SZEMSZÖGE:


Mikor megtudtam mi a diagnózis nem tudtam mit mondani,kirohantam mert elkezdtem sírni.Alex és Edin jöttek utánam.


-Tone,ülj le.-ültetett le Alex-
-Figyelj Tone mind aggódunk,mind imádjuk Lizet.Mindannyian nagyon ki vagyunk.De ezt neki nem szabad tudnia.Erősnek kell lennie,és ez csak akkor fog menni neki,ha nem látja hogy aggódunk.-törölgette a könnyeimet Edin-
-Tudom...Ezért jöttem ki.Hogy ne lássa mennyire kiborultam.Kösz hogy kijöttetek utánam.-vettem mély levegőt és megtöröltem az arcom-
-Menjünk vissza,mert már biztos aggódnak értünk.-mondta Alex-
-Menjünk,jobban vagyok.Köszi.-álltam fel és elindultunk-

Visszamentünk a kórterembe.


-Itt is vagyunk.-mondta Edin-
-Liz,mind melletted vagyunk.Sok mindenen mentünk át.De mindent legyőztünk együtt,ezt is le fogjuk.-öleltem át-
-Nem tudok mit mondani.Köszönöm hogy itt vagytok.-mondta szomorúan és hálásan-
-Aludnunk kéne.A holnap kemény lesz.Srácok jó éjt.-mondta Eric-
-Igen aludni kell a holnap előtt.Jó éjt.-mondtam-

Mindenki elaludt.Vagy legalább úgy tett mint aki elaludt.Miután Liz úgy tűnt hogy alszik,Eric kihívott minket a folyosóra.


-Mi a baj?-kérdezte Penny-
-Az a helyzet,hogy Lizet meg kell műteni,vagy sugárkezelik. A sugárkezelés kockázatos.Kihullik tőle a haj.Rosszullétekkel jár,és lehet nem is hat semmit.Ezért az orvos nem akarja alkalmazni. Egyet is értek vele.Nem akarom fájdalmas,hónapokig tartó tortúrának kitenni Lizet.Azonban a műtétnek egy nagyon nagy baja van.Nagy valószínűséggel Liz meddő lesz tőle.-mondta el könnyes szemmel-
-Gondolom Liz nem tud a meddőség részről.-mondtam-
-Nem.Nem is tudom hogy mondjam el neki,de mindenképpen csak a műtét után.Különben nem engedi a műtéte.Anya akar lenni mindennél jobban,de inkább éljen meddőn,minthogy meghaljon.-összegzett búsan-


Még egy órán át beszéltünk.Mindenki kisírta,kiaggódta magát,mert most Liz nem láthatta. Nem láthatta menyire félünk,aggódunk,mert legyengítené a tudat hogy aggódunk érte.


Egyikünk sem tudott aludni.Reggel bejött az orvos. Megvizsgálta Lizet,hogy műthetik-e. Az orvos úgy döntött műthető állapotban van. Délután műteni fogják.Liz is fent volt már. Beavattak minket mind a műtét részleteibe. Elmagyarázták mit fognak,hogy csinálni.
Aztán eljött a délután.Liznek beadták az altatót,és elvitték a műtőbe.Mi ameddig engedtek mentünk vele.Utána a műtő folyosóján vártunk.