Kiborulás

Sziasztok!
Itt is vagyok az újabb fejezettel. Remélem tetszik. Jó olvasást. Köszi az olvasást és a növekvő oldalmegjelenítéseket. Imádlak titeket legjobbak vagytok. PUSS Isabella

P.S.:Nem túl jó és hosszú fejezet,mert nem tudtam rendesen írni.Előzetesek,meg egy interjú,album várás,fordítanom is kellett egy interjút .Jövőhéten szerdán illetve csütörtökön nem lesz fejezet,mert megyek el itthonról azokra a  napokra.



ERIC SZEMSZÖGE:



Majd megvesztem.Nem tudtam abbahagyni a sírást.Az életemet műtötték odabent.Ha baja lesz belehalok.Nagyon aggódtam hogy baja lesz.
 Négy óra vészterhes várakozás után végre kijöttek az orvosok.Liznek beadták a szert ami fel kelti. Tíz perccel később fel is ébredt tőle.Ott ültünk körülötte.Amint kinyitotta a szemét egyből odamentem és szorosan átöleltem.


-Kicsim!Annyira örülök hogy itt vagy!-mondtam könnyezve-
-Sosem örültem így nektek!-mondta álmos hangon,könnyekkel-

Mindenki rám nézett.Gondolom azért mert el kellett volna mondani a meddőség dolgot.Bejött a doki.


-Látom a beteg fel is ébredt.Ez jó jel. A műtét sikeres volt.A daganatot kioperáltuk.-tájékoztatott minket-
-Az jó,köszönjük!-mondta Tone-
-Igen komplikáció mentes volt a műtét.Minden rendben ment. -összegzett-
-Ennek örülünk.Akkor már nem beteg?-kérdeztem-
-Nem,de erős gyógyszereket kell szednie,a maradék rákos sejteket is megsemmisítse.-mondta-
-Tudjuk.De életben van,nekünk ennél több nem kell!-mondtam  megkönnyebbülve a tudattól hogy él-
- Igen ilyenkor ez a fő.-mondta a doki és kiment-

Liznek szeretet hiánya lehetett.Mindenkit végig ölelgetett.Meg miután mindenki elmondta milyen jó újra látni egymást mindenki rám meredt. Nem mertem elmondani.Nem szólaltam meg inkább.Nagyon elmondhatatlanul örültem hogy Liz él.Nem akartam egyből elmondani.Tudtam hogy nyugtatót kell kérjek előtte neki,mert nagyon ki fog borulni.Délután még éledezett szívem.Nem beszéltünk sokat.Csak hálálkodtunk egymásnak,hogy vagyunk.Hálát adtunk a sorsnak hogy mind élünk. Este mind kidőltünk elég hamar,megterhelő volt a nap nagyon. Én nem aludtam semmit.Tudtam hogy holnap el kell mondanom Liznek a dolgot.Igazán jól senki sem aludt,mivel mindenki a kiborulásra készült lelkileg.Reggel mindannyian felkeltünk,Liz is...Mindenkinek jeleztem hogy menjenek ki.


-Kicsim,mondanom kell valamit a műtétről.-kezdtem bele görcsölve-
-Mit?-esett pánikba-
-Nem mondtam el,mert tudom hogy anya akarsz lenni.De nekem az hogy itt legyél minden áldozatot megér.Így nem mondtam mert nem engedted volna a műtétet.Lehet meddő leszel a műtét miatt,sajnálom életem.-mondtam könnyezve-


Lefagyott a tekintete,csak megfogyottan ült.Egy perc hallgatás után könny szökött a szemébe.


-Mit mondasz?-csóválta a fejét-
-Kicsim sajnálom,de nekem fontosabb vagy annál hogy inkább hagyjalak meghalni,de ne legyél meddő.Inkább maradj életben.Ne tudd meg milyen nehéz döntés volt.-mondtam szomorúan-
-Nem lehet.Ez nem az igazság.-temette kezébe az arcát-
-Liz kincsem nézz rám!-emeltem fel az arcát-
-Nem nem nem!Ez nem lehet igaz!-zokogott-
-Kicsim,fontosabb hogy itt vagy.Inkább legyél itt velem,de legyél meddő,mintsem halott legyél és temetnem kelljen téged- öleltem át-
-Sosem leszek anya...sosem leszek igazi nő!-zokogott még jobban-
-Ez nem igaz!Életem ugyan olyan nő vagy.Beteg voltál és vagy meghalsz vagy meddő vagy.-sírtam én is-
-Inkább haltam volna meg!-zokogott és alig vett levegőt-
-Egyetlenem...-csuklott el a hangom-
- Hagyjuk jó,az életemet nyomorítottátok meg.Nem szóltatok arról hogy sose leszek anya ha megműtenek!-akadt ki-
-Nem akartuk hogy bajod essen.de...-
-Eric,itt nincs de! Nem mondtátok el hogy nem lehetek anya ha bevállalom ezt!Inkább hagytatok volna meghalni!-zokogott-
-Kicsim,ha bevállalod ha nem kockázat a meddőség.A sugárral is,de az akár egy évig is tartó tortúra lett volna.-mondtam nyugtatóan-
-De azt legalább tudtam volna,nem a hátam mögött,sutyorogva a kezelés után tudtam volna meg.Inkább hagyjuk,egyedül akarok lenni-mondta csalódott hangon-


Nem mondtam semmit,csak kimentem.Nem tudtam mit mondani,igaza volt. Nem szóltunk neki,titkolóztunk. Jogosan utált minket mind.Zokogva mentem ki.Sejtették hogy Liz utál minket.Senki nem mert bemenni,csak Tone.


TONE SZEMSZÖGE:


Bementem Lizhez. Nagyon ki volt készülve.Zokogott,és nagyon legyengültnek látszott.

-Liz,figyelj tudom hogy haragszol,de nem akartuk hogy meghalj,a doki azt mondta ez az egyetlen esélyed-kezdtem bele-
-Sosem leszek anya,sosem fogok kisbabát szülni a férjemnek.-sírt nagyon-
-Liz,Liz figyelj.Eric az élete legkegyetlenebb döntését hozta meg. Ne tudd meg hogy zokogva mondta hogy inkább halna meg mint hogy lássa amikor megtudod.Zokogva mondta hogy mentsen meg.-könnyeztem-
-Istenem,annyira önző vagyok!-zokogott-
-Nem,csak sokk ért.Nyugi-öleltem át-
-Jöjjetek be mind kérlek!-mondta könnyeit törölgetve-
-Gyertek be!-mentem ki-

Bejöttek.

-Ne haragudjatok,piszkosul önző voltam!-zokogott-
-Nem voltál az.Inkább én voltam az. Magam javára cselekedtem,nem gondoltam át. Nem rád hanem magamra gondoltam.Ne mard magad nem a te hibád,hogy beteg lettél.-ölelte át Eric-
-Nagyon gonosz voltam veled kicsim,sajnálom!-borult a nyakába Liz-
-Nem voltál az,igazad volt.-törölgette a könnyeit-
-Köszönöm hogy itt vagytok velem.Nélkületek most nem élnék már!-ölelt magához minket Liz-
-Annyit tettél értünk!Hidd el hogy ránk mindig számíthatsz-mondta Edin-
-Istenem de imádlak titeket!-mondta hálásan Liz-


Mindenki hálás volt hogy mindenki élt. Mindenki mindenkiért külön hálát adott. Nagyon nagyon megerősített ez az eset is.
Az aggodalom még a levegőben volt.Mindenkiben benne volt az az örülök hogy látlak érzés.Liz megkapta az erős gyógyszereket.Borzalmasan rosszul lett tőle. Hányt is miattuk,meg émelygett is.