Fel kell dogozni!

Sziasztok!
Gyér lett a blog tudom...Kihaltam mint a dínók,szóval bocsi. Itt a nyár egyik utolsó fejezete a héten szombaton várható a következő.Remélem jól telt a szünetetek nektek is. :) Remélem rendszeres olvasóim maradtok,és hogy sokan rendszeresen olvassátok a blogot.Innentől kezdve kiszámíthatóbb lesz hogy mikor jön a fejezet,SZOMBATONKÉNT,DÉLUTÁN! Ha nem jön fejezet azt előre jelzem majd mindig.Köszi az olvasást,és a megértést. Imádlak titeket,legjobbak vagytok. PUSS Isabella. <3


 

ERIC SZEMSZÖGE:

Felmentem utána.A fürdőszobában volt bezárkózva.Hallottam hogy sír. Hallható volt.

-Liz kicsim,kérlek gyere ki!Nem úgy gondoltam.Tudod jól,hogy nem azért mondtam mert nem szeretlek ugyanúgy amiért meddő lettél.-mondtam-
-Eric hagyjál jó. Kezdtem jól lenni,de neked muszáj volt emlékeztetned rá hogy sosem szülök gyereket ugye?-vágta oda-
-Nem azért mondtam.-könnyeztem meg-
-Hagyjuk jó...-mondta semmilyen hangon-
-Liz  könyörgöm engedj be,gyere ki.Kincsem ezt nem szabad elfojtani.Akárhogy akarod ez marad,erről beszélnünk kell.-mondtam nyugtatóan-
-Marad igen marad!Mert meg sem kérdeztél Eric! Tudtad hogy az anyaság az egyetlen olyan álmom ami hála neked nem is fog megvalósulni.Mert te magad döntöttél.-zokogott-
-Liz,tudod,hogy az életed volt a tét. Nem úgy döntök ha tudom hogy nem halhatsz meg ha másképp döntök.-zokogtam-
-Hagyjuk jó.Elegem van.-vágta rá-
-Életem ne csinálj semmit!Bemegyek!-feszítettem az ajtót-
-Ne gyere be!-törte el a tükröt-
-Liz mit a jó istent csinálsz?-törtem be az ajtót-
-Mondom hogy elegem volt!-szorongatta a tükör egy darabját,vérzett a keze-
-Liz!Francba is basszus!Nem fogod fel hogy ugyanúgy az életem értelme vagy!-vettem el tőle a tükördarabot és megszorítottam,vérzett a kezem,megvágta-
-Mi értelme egy olyan nőt szeretned aki még arra sem képes hogy gyereket szüljön-mondta olyan hangnemben,mint akinek a halálos ítéletét adták át-
-Baszki Liz!Fogd már fel hogy ha tehetném a kurva kibaszott életbe is megölném anyádat,nem elmenekülnék Osloba.Akkor nem vetéltél volna el.De basszus féltem hogy elvesztelek!-zokogtam-
-Tudom...De most basszus itt szenvedhetsz velem.Aki még szülni sem tud.-temette kezébe az arcát,véres lett mindene,és mindenem hogy az én kezem is vérzett-
-Liz többet nem tudok mondani.Francba is.Mindent próbáltam,semmi se hat meg.Fel kell dolgoznod.Én elfogadtam,pedig tudod hogy minden álmom egy baba.Nem akartalak elveszteni,de most nem vagy önmagad,és az hogy a tükörrel vágtad volna magad.Csalódtam Liz,azt hittem nem vagy ilyen gyenge mint a többi.Baromi nagyot csalódtam benned .Elmegyek egy kicsit kiszellőztetem a fejemet...Addig te is lenyugszol.-indultam el-




LIZZIE SZEMSZÖGE:



Mikor Eric elmondta az utolsó mondatát és zokogva rohant le rájöttem hogy igaza van.Beszélnem kell róla.Mert megöl a tudat belülről,ha nem adom ki magamból.Csalódást okoztam mindenkinek akit ismerek...Mindenkinek aki szeret.Amint Eric elment zokogva rogytam a földre.Nem látta végre mennyire kiborultam.A tükör darabkái szétvagdosták a lábaimat is.De azt a fájdalmat nem is éreztem.Az amit Eric mondott jobban fájt.Egy rohadt önző,sekélyes,nem törődöm senki voltam.20 perc múlva elkezdtem felszedni a tükör darabjait. Aztán egy nagyon nagy rosszullét fogott el.Össze is estem,nagyon elgyengültem.Valami nem volt rendben....Egyből Ericre gondoltam.