Mi a frász?

Sziasztok,ismét XD ;)
 Jó olvasást ma is pörgök mint a dinamó :DD Még 1 fejezet esetleg ha úgy írom meg 2 is
  Just Only Girl♥  fejezetét nagyon meg akarom már írni :D  alig várom az évadzárót,nagyon izgi lesz a vége... Remélem nem halál uncsi a blog,és nem elnyűtt. Komizni! NEM HARAPOK érte! ;) imádlak titeket <3 Ti vagytok a legjobbak PUSS Isa





TONE SZEMSZÖGE:

Odalépett hozzám és felrántott. Belépett egy másik elfedett arcú sötét tekintetű ember is,papírral írószerrel. Az első férfi beszélni kezdett neki,fogalmam sincs mit,de nagyon méregetett. Az író mindent bőszen írt amit mondott az első férfi. Az írós kiment,és bejött egy harmadik. beszéltek,és mutatta hogy vetkőzzek le. Én nem tettem amit mondott. Nem vettem le egy ruhadarabot sem. Közelebb jött.Kiabálni kezdett. A végén mikor leesett neki hogy nem fogok nekiállni vetkőzni. Odajött és elkezdte lecibálni a ruháimat. Én persze húztam azokat,hogy ne tudja levenni. Úsztam az izzadtságban,nagyon erősen tartottam a ruhákat. A végén annyira felidegesítettem hogy megütött,nagyon fájt. Összeestem,és a földön hevertem. Odajött és megkötözött,hogy ne vergődjek. Elkezdtek vetkőztetni,én azért mozgolódtam amennyire csak tudtam,hogy ne tudjanak levenni rólam semmit.Végül az egyik lefogott a másik levetkőztetett.Undorító volt. Eldöntöttem hogy csendben elviselem bármit is csináljanak is. A gyerekemért bármit elviseltem volna. Bejött egy újabb alak. Végig nézett rajtam. Mondott valamit a társának. Nagyon zavart hogy nem értettem semmit. Valahányszor elkezdtek beszélni én egyre jobban kétségbe estem. Miután lediktálta amit akart,odajött és vért vett. Azt elvitték,bejött egy újabb alak. Leguggolt mellém,megnézte nem vagyok-e lázas. Ezen nagyon meglepődtem. Ezután lépteket hallottam magam mögül,nagyon megijedtem tőlük. Azt hittem ott csapja le majd a fejemet. Ehelyett leöntött egy adag hideg vízzel. Ezután egy újabb alak jött be. Ketten lefogták a lábaimat. Nem értettem miért. Aztán a harmadik elkezdte a vaginámat vizsgálni. Nagyon fájdalmas volt,és undorító. Ahogy vizsgálta úgy 4-5 perc után felkiáltott. Gondolom a terhességem miatt. Ekkor lefagytam. Nem tudtam mit tegyek. Könyörögni kezdtem nekik hogy velem tegyenek bármit de a gyermekem maradjon életben. Nem válaszoltak semmit,még csak rám sem néztek ahogy zokogva könyörögtem a lányom életéért. 10 perce esdekeltem nekik,amikor betömték a számat. Tudtam hogy nem jelent jót ez a sok várakozás. Valami nem stimmelt. Valami nagyon nem volt rendben. Azon kívül persze hogy elraboltak,és nem tudtam hol vagyok. 20 perccel azután hogy kiment aki vizsgált visszajött. Kivették a kendőt a számból. Lefogták a fejemet,és minden erőfeszítésem ellenére megitattak valami mentolos,nagyon rossz ízű akármivel.Utána békén hagytak.Egy fél órára rá a hasam majd szétrobbant. Iszonyatosan görcsölt,és majd meghaltam volna egy görcsoldóért. Zokogni kezdtem,amint rájöttem hogy amivel megitattak olyan anyag volt ami elhajtja a magzatot.Amint elkezdtem zokogni verni  kezdtek.Még jobban vérezni kezdtem,még jobban fájt,még jobban sírtam. Még jobban ütlegelni kezdtek,előkerült egy ostor is,azzal is ütlegeltek. Mire végeztek velem csupa vér voltam,és nagyon legyengültem.  Mikor majdnem félholtra vertek felállítottak,és leöntöttek egy vödör jéghideg vízzel.Ott álltam véresen,vizesen,orvosi ellátásra szorulva,magamba roskadva,meztelenül,teljesen zavarban,és pánikban. Ekkor elővettek különböző mérőszalagokat. Minden paraméteremet lemérték. Ekkor jöttem rá hogy eladtak,és nagyon nagyon esélytelen a helyzetem. Nem mintha addig nem tudtam volna,de ekkor végleg tudatosodott bennem. Reméltem hogy nem tetszek majd annak aki megvett. Ha tetszem neki ha nem, nem fogok megtenni neki semmit.Veszélyes mutatvány,de a lányom meghalt,úgy sincs értelme tovább élnem nélküle. Bejött egy újabb alak. A f*szom ki volt velük,megölték a gyerekemet,és elraboltak,és majdnem félholt állapotban voltam.Utolsó erőimet összekapva tudtam megállni csak.A legújabb pasas odajött és méregetni kezdett,bőszen bólogatott. Miután alaposan szemügyre vett fogdosni kezdett. Eric heccből tanított egy mondatot arabul,még hogy sosem lesz hasznomra... a mondat pedig "baszódj meg"

-baszódj meg!-ordítottam arabul-

a férfi csak nézett,és nevetni kezdett. Angolul szólalt meg:

-milyen harcias,ez jó lesz az ágyban!-mindenki nevetett rajta-
-nem lesz itt semmilyen ágy! Az egyetlen ágy amit látni fogsz az az amibe egyedül halsz meg! faszfej! Megölted a gyerekemet,mit képzelsz ki vagy te?-akadtam ki-
-Megvettelek! Érted? az enyém vagy.Holnap este.-ütögette az arcomat-

Úristen! Holnap este? Mi lesz holnap este? Ezt éppen tudtam,de én nem fekszem le vele. Fájt mindenem,és amúgy is nem vagyok ribanc hogy lefeküdjek vele. Közben meg majd meghaltam a lelki összeroppanástól. Elvesztettem Madisont... Lizzie,és Eric,Zoe,Penny...sosem látom talán őket viszont. Biztos készen vannak idegileg,azt sem tudják élek vagy halok. Úristen! Miért ?Miért jöttem el? Miért nem ültem meg a seggemen Tomas mellett?  Miért nem figyeltem oda? Miért nem mentem olyan helyre ahol voltak emberek? Aksel... ez az ő műve. Biztos voltam benne,hogy ezt ő csinálta.


ERIC SZEMSZÖGE:

Lizet elfogni...életem talán legnagyob kihívása volt. Nem mintha én nem lettem volna olyan állapotban,hogy agyonvertem volna Aksel sunyi,önelégült képét.
Bementünk a rendőrségre,jelenteni hogy Tone eltűnt.

-Jó napot! Egy eltűnést szeretnénk bejelenteni.-mondtam sürgetően-
-Név,helyszín,idő,egyéb adatok.-mondta hivatalosan,amitől a falra másztam,és majdnem behúztam neki,az ilyen embereket utálom,ott állunk könnyes szemmel,és így beszél...bepöccentem tőle-
-Tone Damli Aaberge,25 éves,1988,április 12-én született Sogndalban,Osloban van bejelentve. Ma délután tűnt el. Meetingje volt,és végzett a munkájával, azt mondtam neki,hogy menjen nyugodtan nem kell tovább maradnia.Ő el is ment,azt mondta a parkban lesz,de nem volt ott a megbeszélt időben,a telefonja nem kapcsolható,Osloban és Stockholmban sem látta senki,és senkinek nem reagál semmit-hadarta Tomas-
-rendben felvéve-intett hogy folytassuk-
-nincs több,annyit tudunk hogy ma költözött volna Stockholmba,Osloból,és Tomassal kellett volna indulniuk,és ha egyedül indult is volna,már ott kéne lennie,de nincs,az ottaniak bejárták egész Stockholmot,mi Oslot.-hadartam-
-sajnos 24 óráig nem tehetünk semmit,mert addig nem biztos hogy eltűnt,telefon lemerülhet,megállhatott pihenni.-mondta-
-Kösz a semmit! Rohadék! Remélem egyszer magának is eltűnik valakije,és megölik a 24 óra alatt,röhögve megyek majd a temetésre,faszfej!-vágta a rendőrhöz az asztalon lévő dolgokat Liz és kirohant zokogva-

"Nagyon jó barátok Tone és Liz. Imádom Tonet,nem lehet baja,de a 24 óra alatt kb.millió szörnyűséget tehetnek vele,vagy történhet vele. Liz tudja milyen elveszteni egy babát,hadd ne kelljen elvesztenie a legjobb barátnőjét is mellé... Ez is az én hibám! Ha nem csókoljuk meg egymást Tonenal,ha nem csókolom meg Lizet,ha nem jövök össze Emmával,ha nem teszek semmit,akkor ez nem lenne. Mekkora faszfej vagyok! Tonet elrabolták,miattam.Lizzie pedig megállás nélkül zokog miatta.Imádom Tonet és Lizet ha bármi bajuk esne belehalnék. Most pedig Tone ki tudja hol van és mi van vele..."

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Kiértem Lizhez,aki keservesen sírt,ugyan olyan szívszaggatóan mint amikor a baba elment. Teljesen ki voltam  bukva,és amint megláttam Lizet sírni,én is könnyekben fakadtam ki. Halálosan aggódtam Toneért. Odamentem Liz mellé,szorosan átöleltem,és sehogy sem tudtunk megnyugodni. Mindketten zokogtunk. Nagyon aggódtunk,és Tomast is lelkiismeret furdalás kínozta Tone miatt. Pedig ez nem az ő hibája az enyém. Csak az enyém,és éppen ezért bármibe is kerül megtalálom Tonet,és kimentem.


TONE,REGGEL:

Bedobtak valami ételt,és vizet. Nem nyúltam hozzájuk,egyáltalán nem. Mikor meglátták hogy nem eszek és iszok ráncigálni és ordibálni kezdtek.Megpróbálták lenyomni a torkomon az ételt,sikertelenül.Ordibáltak,felpofoztak,de már ott tartottam lelkileg és fizikailag is hogy alig éreztem valamit. Ki kellett derítenem hol vagyok,hogy valahogy jelezzem az otthoniaknak. Biztos halálra aggódták  magukat,és égen földön keresnek. Bejött a gazdám,gondolom szóltak neki  hogy nem eszek.

-Egyél,könnyebb lesz mindkettőnknek,ha nem kell megölnöm téged,egyél!-rángatott-
-nem tudok,beteg vagyok,nem tudok megenni csak bizonyos ételeket,amiket csak Norvégiában lehet kapni,mástól hányok,és megy a hasam-rögtönöztem-
-szerezzétek meg amit mond!-hívott be embereket-

Kitalált dolgokat mondtam,természetesen,hogy ne kelljen ennem.
Miközben rángatott a gazdám,ki tudtam lopni a telefonját. Nem értettem semmit belőle,arab volt. Azonban ahogy óvatosan és nagyon halkan átállítottam angolra,láttam hogy Irakot ír. Irakban voltam,elrabolva,éhesen,véresen,koszosan,magamba roskadva,éppen élve. Visszaállítottam arabra,hogy ne tűnjön fel hogy hozzányúltam. Tudtam hogy SMS-t kell küldenem róla később Lizéknek,hogy Irakban vagyok. Este kirángattak a szobából. Leöntöttek vízzel, és felöltöztettek egy lenge ruhába. Utána betoloncoltak a gazdám szobájába.

-Vetkőzz!-intett-

Én csak álltam tovább,nem moccantam. Két perce álltam ott egy helyben a földet nézve,mikor megelégelte és kiment.Megkönnyebbültem,de úgy tűnik hiába. Kötelet hozott, és megkötözött minden ellenállásom ellenére. Amint sikerült lekötnie,5 másik ember segítségével,a többi kiment csak ő maradt.Levette a ruhát,és megerőszakolt. Végig ordibáltam és sírtam. Nagyon fájt minden mozdulatom a sérüléseim miatt,nem hogy megerőszakoltak. Irakban voltam. Elrabolva,éhen,elrabolva,betegen,megerőszakolva,gyengén,halálomon.

Mikor a gazdám kiélvezkedte magát elengedett. Kilökött az ajtón meztelenül. Könnyekben úsztam,és alig álltam a lábamon,minden lélegzetem fájt minden porcikámnak. A vigasz az volt,hogy volt nálam egy telefon. Amint bedobtak a szobámba és rám zárták az ajtót,és azt hitték alszom megírtam a rövid SMS-t: "Irak,nem tudom hol pontosabban,a férfi neve Abdul valami milliomos lehet,Tone"

Azonban mire megírtam ezt az SMS-t lemerült az a szar küldés közben,nem hiszem el,nem tudtam szólni nekik.


ERIC:

Lizzel azon gondolkodtunk hol keressük Tonet.Ott ültünk az asztalnál,agyaltunk,sírtunk,aggódtunk.Pittyegett a telefon,SMS. Ki a rákom ír ilyenkor??

-Úristen!Kaptam egy SMS-t Tonetól!-kiálottam fel-
-mit ír?-állt fel Liz-
-Irak,nem tudom hol pontosabban,a férfi neve Abdul valami milliomos lehet,Tone,ennyit ír.-olvastam fel-
-Mennünk kell!-ment az ajtó felé-
-ne olyan hevesen,várj! Mi van ha csapda?-kérdeztem-
-megér annyit,Tone bajban van!-ment ki és beült a kocsiban-
-igaz!-rohantam fel pár dologért és rohantam le,indítottam be a kocsit és elindultunk 150-el a reptérre-



REPTÉREN:

-két jegy Irakba,a legközelebbi járatra!-hadartam-
-itt van.-adta ki a jegyet az iratok ellenőrzése után-

A gép 2 óra múlva indult,addig telefonálgattam amiatt a bizonyos Iraki Abdul miatt.Nem volt könnyű munka,minden arab tudásom kellet. Végül megszereztem az infót. Irak, Abdul Hassan, 150 kilométer a fővárostól,nagy nagy palota. Remek! Tone megmentése indul!