Haláli látogatás #1

Sziasztok!
Még egy utolsó fejezet a nyáron ;) ...
Sajnos itt az ősz itt van újra ami egyenlő azzal hogy SZOMBATONKÉNT jelentkezek csak fejivel.Remélem tetszik a blog,és rendszeres olvasók vagytok. Köszi az olvasást! Imádlak titeket legjobbak vagytok! <3 PUSS Isabella




LIZZIE SZEMSZÖGE:


Kitolták a műtőből.Az orvos azt mondta hogy mindent megtettek de a reggelt nem biztos hogy megéli.Sok ideig volt a tüdeje átszúrva nagyon.

Ez a mondat...Mintha kivágták volna a szívemet a helyéről.Nem tudtam abbahagyni a zokogást,és az ablak mellett álltam,befelé nézve,hiába nem láttam be. Marlene...Hogy mondom ezt el neki? A fia meghalhat holnap reggelre,és ez az én hibám.Az ő szeme elé végképp nem merek kerülni.
Nem tudtam semmi másra gondolni,csak arra hogy ha baja esik,az az én hibám.Csak az enyém.
Minden lejátszódott bennem ami velünk történt.Minden,szó szerint minden...
Mindenben igaza volt.A kezdetektől kitartott mellettem,sokat kockáztatott...
Én ahelyett hogy ugyanígy tettem volna nekiestem azért amiért az életemet fontosabbnak tartotta a vágyainál.Rohadtul önző és igazságtalan voltam.
Bementem az orvoshoz,kértem egy nyugtatót.Nyugodtan rámondhatom hogy semmit sem hatott.Csak annyit,hogy nem kaptam pánikrohamot.Mást nem enyhített a helyzeten.
Francba is.Nem becsültem meg őt míg volt.Semmit sem áldoztam fel hogy neki jobb legyen,Ő majdhogynem mindent hogy nekem jobb legyen.
Ha baja lesz...Abba belegondolni sem merek,nem akarok.Nem akarom elveszteni.Nem mondtam neki soha hogy mennyit jelent,hogy mennyire szeretem.Hogy semmi vagyok nélküle...
Ő szenvedte meg az összes bajomat.Mindent miattam tett,mindent.De nem láttam amíg el nem vesztettem.Nem akartam soha ártani neki,egy hajszálát sem tépném ki.De most,miattam haldoklik.
Órák óta,mióta Eric elment otthonról,csak zokogtam.Azonban semmit sem ettem.
Az egyik orvos odajött hogy ennem kell,és infúzióra kell kössenek.


-Hölgyem,kérem jöjjön velem,infúziót kell kapnia hogy  ne száradjon ki.Ennie is kell.-mondta-
-Maga szerint,képes vagyok enni és magammal törődni amíg a férjem haldoklik?-vetettem oda-
-Nem.Tudom milyen érzés,de így maga is intenzívre kerül.-győzködött-
-Nem oda való vagyok hanem a pokolra.Nem érdekel mi van velem,amíg ő nem jön rendbe-zokogtam-

Magamra hagyott,látta hogy nem fogok elmenni onnan sehová.
A Forgive Me járt a fejemben.Akkor írta mikor az elvetéltem.SEMMI,ABSZOLÚT SEMMI köze nem volt hozzá,de megírta a dalt. Bűntudata volt miatta nagyon sokáig.Talán mikor veszekedtünk otthon akkor is.Sőt biztos.Minden miatt rosszul érezte magát ami velem történt.Holott egyikhez sem volt semmi köze.

Azonban én tényleg sokat ártottam neki.Lehet meghal. Miattam mert hülye kicsinyes idióta voltam.
Ha ezek után nem adja ki az utam,akkor komolyan megölöm magam...Ha ezek után is embernek néz,akkor nem tudom mit kezdek majd a bűntudatommal.



Reggel bementek az orvosok,elég kétségbe esve, sietve kitolták be az első műtőbe.

Nem mondtak semmit... Csak bevitték el a szobából.
A műtő előtt álltam.Egyszer,nem túl soká kirohant az egyik orvos...Fogalmam sem volt miért jött ki...Nagyon eltörött a mécses nálam.Mintha addig nem lett volna...
A földön ülve zokogtam.Senki nem mondott semmit,de kirohant és elég aggodalmas arca volt!
Utána egy másikkal mentek be.Ekkor már elgondolkodtam hogy megkérem az első embert aki szembe jön hogy verjen önkívületig.