Male #hazaút

Nos,úgy döntöttem hogy nem írok nektek egy ideig meglátom kinek mennyire hiányzik a blog...3 komi kell különben nem írok addig míg be nem fut a 3 komi ha hó végéig nem jön a 3 komi  akkor a blognak
 vége 3 komi vagy egy e-mail ide: retyizzy@gmail.com  megmenti a blogot és légyszi tényleg komizzatok ,kíváncsi vagyok rátok  <3 Imádlak titeket köszi az 1300 oldimegjelenítést PUSS Izzy <3


A további 3  napban csak jakuzziztunk és úsztunk,TVztünk és pakolgattunk,meg a  kínos részleteket öhm... eltüntettük.Nem tudok sokkal többet mesélni,ennyi történt,lazultunk Eric meg volt áldva a pocakommal,minden este úgy aludt el hogy simogatta a pocakomat. Végül elindultunk haza,nem bírtuk, kíváncsiak voltunk a babára.Megjött a magángép,felszálltunk minden rendben ment. Két óra utazás után azonban, valami nem volt oké,a gép elkezdett remegni,iszonyatosan...Nem tudtuk mi van, Eric előre ment,de a pilóta nem tudta megmondani mi történt.A gép menthetetlenül vesztett a magasságból,le fogunk zuhanni!! Eric végig engem szorított,nem magát féltette hanem engem és a babát,teljesen be voltam pánikolva miatta,nem magam miatt,hanem a baba és Eric miatt tudtam ha a baba meghal Eric megint magába zuhan akárcsak én. Nem tudtam mit tegyek hogy megmentsem a dolgokat, nagyon kétségbe estem,nagyon kételkedtem benne hogy a baba életben marad,egy ekkora ütést biztos nem él túl,még az sem biztos hogy mi túléljük. Nagyon aggódtam a két életemért,és nem magamért ,az nem érdekelt. Zuhantunk már 6 perce,és semmit nem éreztem csak azt hogy ájulok a nyomás miatt. Eric volt az utolsó amit láttam,majd egy nagy remegés és ütközés és nagy robbanás,és Eric karjaiban vagyok,és fut velem,el sem hiszem ÉL! ÚRISTENEM ÉL!  Már csak azt kellett tudni hogy a baba megvan-e,de nem véreztem,tehát a babánk is élt,de Eric minden kérlelésem ellenére sem tett le,nehogy a babának baja legyen. Hihetetlenül édes volt annyira aggódott értünk,nem tudta mihez kezdjünk,de lefektetett a homokba nem engedte hogy felálljak,és elment kaját keresni,de nem talált sokat,csak két kókuszt,de jobb mint a semmi,kérleltem hogy mehessek vele,ketten többet látunk,bírunk,de teljesen megkattant,nem engedett felállni. Eric a telefonját bütykölte,semmi reakció,semmi térerő,semmi GPS,remek fogalmunk sem volt hol vagyunk és a gép sem volt jó,felrobbant...de azért a rádióval bepróbálkoztunk,de sikertelenül...nem működött az a vacak így ott ragadtunk az ismeretlen helyen,nem tudva mihez kezdjünk.

-Lizzie maradsz,nem állsz fel,én elmegyek kaját keresni,meg vizet,és egy olyan helyet ahova nem másznak be állatok.-mondta-
-Eric hadd segítsek már! járni tudok,csak megkarcoltam és kicsit megütöttem magam,azt sem annyira hogy bajom lenne belőle.-kérleltem-
-nem nem,nem engedem,maradsz és kész-indult el  sietve-
-rendben,de ilyenkor utállak-durcáztam-
-tudom drága -dobott puszit és megriszálta a fenekét csípőből-
-rendben,de csak tudd hogy enyém az a csípő szívem!-kiáltottam utána és lefeküdtem-
-kókusz! kókusz!-jött vissza két kókuszt dobálva-
-haha,én hősöm!-öleltem át-
-mára elég,estig majd találok valamit még!-mondta kedvesen-
-nekem elég!én nem tudok enni egy ideig,ezután.-vágtam rá-
-de a baba!-tette az ölembe a kókuszt-
-rendben,oké-forgattam a szemem-
-köszönjük-ölelt magához-
-szívesen-kukkantottam a hasamra-
-és apu?-kérdezett gyerekesen-
-aput imádjuk!-pusziltam meg-
-rendben azért,apu a végén megorrol.-simogatta a pocakom-
-ne bántsd a lányod-nevettem-
-rendben-simogatta a hátamat-
-mi lesz?-kérdeztem-
-nem tudom szívecském,nem tudom-sóhajtott-
-nyugi kibírjuk-nyugtattam-
-tudom,de nem akarom hogy bajotok legyen,komolyan féltelek-mondta és tényleg hallatszott hogy félt-
-Ericem,jól vagyunk,csak lazíts-simogattam a hátát-
-rendben akkor-hajtotta a fejét a vállamra-
-nyugi,aludjunk ez a nap...-
-kész?-kérdezte
-igen szívi.-pusziltam meg-
-jó éjt-ölelt át
-jó éjt-öleltem át-


ERIC SZEMSZÖGE:

Reggel a műszaki bakikat kezeltem,nem sok sikerrel,de valamit sikerült ügyködnöm vele,a rádióval sikerült leadnom egy vészhívást,már nem bírtam magammal tudni akartam mi van a babával. Liz felkelt és felkaptam így kiáltva:
-Úristen fent vagytok drágák! sikerült segítséget hívnom!-pörgettem meg-
-nekem meg sikerült aludnom.-nevetett-
-haha én vagyok a nap hőse,én vagyok a nap hőse!-ugráltam-
-igen édesem-ugrott a nyakamba-
-ez a baleset megihletett egy kliphez,komolyan,szép ez a hely és a klip is bejövős lesz-mosolyogtam-
-remek,észbontó vagy.-táncolt a kezeim közt-
-haha alig várom hogy megtudjuk mi a helyzet a pocaklakó pocakmanóval-simogattam a pocakját-
-nem vagy egyedül,nyugi-mondta őrülten rázva a fejét-
-nézd csak!-mutattam fel-
-az egy? -akadt el a szava-
-gép!-ugráltam hogy lássanak minket-
-itt vagyunk-sikított Liz-

A gép leszállt és felszálltunk rá,és elindultunk Stockholm felé,minden rendben ment,amint hazaértünk Tomasék ott vártak a reptéren,és nagyon örültek nekünk,és igen csak mi ketten vagyunk képesek egy nyaralás alatt 2x eltűnni,meséltünk a többieknek szakadtak rajtunk,meg a képek és videok amiket nem láttak Instán meg Twitteren...igen estig ilyen mesedélután volt,és feltűnően nem mentünk el a dokihoz,nem baj így járt,de másnap az volt az első dolgunk.


Na akkor várom a 3 komit...vagy itt a vége,míg nem futnak be,ha hó végéig nem futnak be a komik és  e-mailek akkor a blognak vége. Terjesszétek a blogot azok közt akik olvasni akarnak köszi PUSS Izzy

Rövidfeji :)