Mérgezett levél

Sziasztok!
Itt az újabb fejezet,remélem tetszik.Jó olvasást! Imádlak titeket,legjobbak vagytok.PUSS Isabella :*  <3

LIZZIE SZEMSZÖGE:


Reggel hamarabb keltem mint szívem.Pár percre rá csengettek.A postás volt.


-Jó reggelt,Miss Saade,egy csomagja érkezett.Itt írja alá kérem...-adott egy nyomtatványt-
-Jó reggelt,köszönöm.Viszlát.-köszöntem el-
-Viszlát.-köszönt el-

Bevittem a kicsi dobozt,fogalmam sem volt mi az,mert nem rendeltünk semmit sehonnan. Kinyitottam és először egy papírt láttam meg,elolvastam.Ez állt benne.

"A dobozban találsz egy fiolát,jól rejtsd el Eric elől.Amikor nem látja vedd be,hogy ne Ő haljon meg .Vagy te vagy ő vagy mindketten meghaltok.Nincs apelláta.Ugye nem akarod holtan látni?"

 Először csak sokkos állapotban álltam egy helyben.Odagyökereztem.


-Eric!Azonnal ide kell jönnöd!-sikítottam-

Ő rohant és azonnal ott is volt.

-Kincsem nézz rám mi a baj?-fogta meg gyengéden a karomat-
-Eric!-adtam oda a levelet neki zokogva-
-Eszedbe se jusson bevenni azt az akármit!-vette el a dobozt-
-Eric meg fognak ölni ha nem veszem be!-zokogtam-
-Idefigyelj! Az az első hogy ti éljetek!Más nem számít!-mondta ellent mondást nem tűrően-
-Nem halhatsz meg!Egyszerűen nem ,érted?!-mondtam szintén ellenvetést nem tűrő hangon-
-Nem is fogok,kincsem üres fenyegetés.Ne aggódj!-ölelt át-
-Kicsim,nem veszek ilyet még egyszer semmibe!Nem az első hogy megpróbálnának megölni!-mondtam zaklatottan-
-Nem ölnek meg,te pedig még gondolni se merészelj arra hogy beveszed.Világos?-nézett mélyen a szemembe,hogy az ellentmondás legapróbb jeleit is kiszúrhassa-
-Rendben.-vágtam rá,hogy ne legyen feltűnő hogy korántsem zártam le magamban a dolgot-
-Köszönöm,na mit együnk?-kérdezte kedvesen-
-Amit csak akarsz.-vágtam rá-
-Ne már!Megint?-nevetett ami kicsit megnyugtatott-
-Igen megint kincsem,baj?-mosolyogtam-
-Nem.De azért biztos van hogy nem azt akarsz enni amit én...-mondta-
-Nem,nincs.-öltöttem ki rá a nyelvem-
-Na látod csak én kellek és máris jobban vagy!-törölgette a még szememben lévő utolsó könnycseppeket-
-Na igen..Jó is hogy nem az egyetemen kötöttem ki,különben most unatkoznék az előadáson a számaidat hallgatva..Ahelyett hogy itt lennék és virulnánk.-mondtam elmélkedő hangnemben-
-Ugye?....Na kicsim ne aggódj már,nem lesz baj.Látom hogy még mindig zaklatott vagy,ne legyél,ezt használják ki azok a szemetek.Úgyse halok meg amíg itt vagytok.-ölelt át nyugtatóan-
-Tudom,csak féltelek tudod jól.Nem akarom hogy bajod essen.-mondtam gondolkodó hangon-
-Oh kicsim,ha annyira félsz akkor elmegyünk az országból.-mondta együttérzően-
-Nem kell.Nem tesz jót ez a sok utazás.Amúgy sincs kedvem,bár lehet azt kéne.De nem is tudom,ha te nem akarsz semmiképpen sem megyünk.-mondtam-
-Kicsikém kettőnk közül rád kell figyelni kifejezetten.Tehát menjünk vagy sem?-kérdezte-
-Drágám te döntsd el.Sokat kivesz ez a sok utazás.Inkább ne menjünk...De te hozd meg a döntést.-mondtam teljesen rád vagyok utalva hangnemben-
-Rendben akkor legyen az kicsim,hogy felhívom Tomast.Megkérdezem hogy mikor tud a leghamarabb utazást intézni,rendben kincsem?-kérdezte kedvesen,és akárhogy a felesége vagyok de amikor így szól hozzám még mindig belehalok az érzésbe-
-Rendben szívem.-bújtam hozzá-
-Írok is neki.-mondta-
-Rendben.Köszi picim!-pusziltam meg és az ölébe ültem-
-Igazad van.El kellene menni inkább.Nem kockáztatok semmit.-mondta védelmezően-
-Na...Ennyi kellett hogy felnőj?Egy baba?Komolyan?-nevettem-
-Tudtad te hogy fordítva lesz...A baba nevel engem nem én őt!-nevetett-
-Igen bogyókám nem leptél meg vele...-simogattam a hátát-
-Anyu!Azért annyira nem vagyok reménytelen,végül is a családomat és a munkámat komolyan veszem,és vettem mindig is...Általában,de az általában a melóra értendő a családom mindig is az első...-mondott rövid védőbeszédet-
-Ja kösz és a CVG miatt hiszi mindenki azt hogy egy állat vagyok az ágyban...-nevettem-
-Öhm... Bocsika de ha egyszer igaz akkor igaz!-emelte védekezően a kezét-
-Na igen? Igen?Na kapsz te ezért Eric Khaled Saade ne aggódj!-tettem csípőre a kezem fenyegetően-
-Ajjajj félek!Anya ne bánts!Csak a kutyaházat ne már megint!-nevetett-
-Nem kutyaház lesz!Hanem ez!-kezdtem el püfölni egy párnával-
-Áú hékás ne már!Csak igazat mondtam.Hány törékeny dolog van oda,ja és a leszakadt konyhapult...Hmmm.....aranyos-nevetett vággyal teli hangon-
-Úristen előre félek hogy még egy hasonló dal fog születni...Juj ne agyalj Eric ne agyalj!-fogtam a fejem nevetve-
-Valld be hogy élvezed ha szívom a véred egy kicsit!-nevetett-
-Így már értem a fogaidat...ááá világos!-nevettem-
-Ja ezek?-nevetett a fogaira mutatva-





-Nem nem azok,persze hogy azok...És mennyire imádom őket...-nevettem-
Istenem hogy minden csaj a fogaimra van ráindulva...Miért?Sokalljátok a véreteket?Haaahhhaa akkor így minden világos,több Shirtless kellene?Ugye?-nevetett-
-Kicsim shirtless csak anyunak jár...simogattam a hasát-
-Most komolyan?Volnál olyan kegyetlen hogy megfosztod ettől a világ saadeistjeit?-nevetett-
-Kicsim hidd el több saadeist marad életben ha nem mutogatod azokat a hasizmokat...Mindenki meghal tőlük.-mondtam visszagondolva azokra a napokra amiket a fordításokkal feliratozással képkereséssel és szerkesztéssel és álmodozással hogy egyszer találkozhatok vele-
-Ja igaz,egy olyannal beszélek aki nagyon is saadeist a mai napig is.De amúgy tényleg mesélj már,mit csináltál?Miket beszéltetek?Ezek annyira érdekelnek!-biztatott hogy meséljek,gondolom látta hogy elméláztam-
-Nos,kezdjem azokkal hogy a képek alá miket kommentáltunk,néha nagyon is CVG beütéssel,vagy azzal hogy egész nap csak az Instagramotokat és Twittereteket bújtam és fordítottam az interjúkat meg dalokat,meg az oldalt szerkesztettem ami rólad szólt...?-nevettem-
-Oh ezeket olyan jó hallani.Azért ti mások vagytok,mint rajongók.Ti tényleg a családom vagytok.Te meg kifejezetten.Annyira örülök hogy megszólítottál a dedikáláson!Egy életre hálaimát mondok érte!-mosolygott mint a tejbe tök-
-Jaj ne tudd meg hogy mennyit szekáltak miatta hogy mindig rólad van szó,hogy órán is fordítottam és már megint "Eric Saade megy...."Meg hasonlók.De mikor leszállt a gép itt,tudtam hogy el tudok menni koncertre,dedikálásra,láthatlak.Annál nagyobb érzés nem volt.Amíg el nem szöktünk Osloba...Akkor úgy igazán az az érzésem volt hogy bármi van amíg látlak nem lehet baj.Utána jöttek a bajok,a vetélés például,és akkor meg már olyan volt hogy ha átölelsz egy sérthetetlen bástya vesz körül és teljesen biztonságban vagyok.-öleltem át vigyorogva-
-Jaj ne mert még bűntudatom lesz..Juj én vagyok a nagy megrontó,haha...Ez tetszik,az "Eric Saade buzi" címkén kívül azt szeretem a legjobban,haha...millió D betű repked itt agyban cseppem!...És kicsim hasonlóan érzek amikor átölelsz és láthatlak!-nevetett és ölelt át-
-Oh hadd ne mondjam azt ,de már megint elolvadtam,és haldoklok,sok D ááá haha-nevettem-
-Sok sok D....a Saadefamilyben ha jól tudom az X meg a D meg az Eric és Tone a leggyakoribb betűk és szavak...-nevetett-
-Igen!-vágtam rá-
-Na azt hiszem Tweetelnem kell!-nevetett-



ERIC SZEMSZÖGE:


Liz nagyon megrémült reggel attól a levéltől.Hogy megnyugtassam megpróbáltam megnevettetni.Végül is nosztalgiázás lett belőle.Mesélt arról hogy milyen a saadefamily személyesen,belülről,rajongóként.A mesélés meg nosztalgiázás után komolyan szükségét éreztem egy tweetnek.


Twitter:

@ericsaademusic:  Kicsit nosztalgiáztunk @LizzieScandinavia-val és megzsaroltam hogy meséljen azokról az időkről amikor saadeist volt,nem pedig a párom és táncosom.Nos,őszintén megmondom többek vagytok mint fanok,ti szó szerint a családom vagytok. :*  <3  <3 IMÁDLAK TITEKET

Jöttek a tweetek és RT-k hadai.Persze Tomas is éppen akkor hív mikor Online tudok lenni,haha.


-Szia azt mondta hogy nyaral egy hét múlva tud elvinni.-mondta-
-Oké megfelel.Csak ne mondja senkinek.-mondtam-
-Nem fogja,ismered jól.-mondta nyugtatóan-
-Jó tudom ez most nem hobby nyaralás lesz.-mondtam-
-Nyugi,mi a baj?-kérdezte-
-Komolynak tűnő fenyegetés.Nem akarok többet mondani basszus jó hogy Lizzie nincs itt mert ki van borulva.Előtte nem mernék kiborulni.Annyi a lényeg hogy baromira féltem őt.Mennem is kell.Szia,köszi.-tettem le-
-Szia nincs mit.-tette le-

-Kicsim!-ölelt át hátulról Liz-
-Jaj vigyázz el ne ess nekem!-pusziltam meg-
-Nem fogok!Mit mondott Tomas?-mosolygott-
-Egy hét múlva megyünk.-mondtam-
-Rendben.-puszilt meg-
-Kicsim jól vagy?-simogattam a hasát-
-Igen!-vágta rá-
-Akkor minden rendben-csókoltam meg-
-Bizony szívem-bújt hozzám-
-Na jó nekem betett a reggeli fenyegetőzés.Mit csináljunk?-kérdeztem-
-Nos nekem mindegy.Amit szeretnél!-vágta rá-
-Spontánnak lenni nekem lehet nem jó...-forgattam a szemem-
-Akkor leszek spontán én,aludjunk vissza.Nem vagyok túl jól.Kicsit kiborultam,azaz nem kicsit.-ölelt át-
-Tudom kicsim akkor pihenjünk.-pusziltam meg-

Felmentünk és ő gyakorlatilag azonnal elaludt.Olyan édesen aludt hogy nem tudtam betelni az érzéssel.Olyan volt mintha csak álom lenne,olyan idilli.Egy órát pihentünk,utána szintén nosztalgiáztunk.Elég nagy bajkeverő volt a suliban.Mondjuk azt sejtettem.Aki saadeizmura hajlamos az nem arról híres hogy mereven áll az élethez... Mindig mosolygok,ami ragadós,állítólag...Így hát minden rajongó engem okol az állandó jókedvért...Na igen,nem mondtam hogy nem hasznos ha saadeist a feleségem...Ilyen alantas belső infókat tudhatok meg.

Ilyen pihenős,semmilyen esős napok teltek el.
Egyik este hatalmas vihar tört ki.Liz iszonyatosan fél a viharoktól.Úgyhogy cuki volt a hülye fenyegetés után lenyugtatni őt viharban. Nagyon meg volt ijedve.Reggel tört ki az az átkozott vihar,este is tartott.Egész nap villámlott és szakadt az eső,meg fújt a szél.Este elment tőle az áram,telefonon azt mondták leszakadt egy vezeték azért. Remek,csak az kellett hogy Liz teljesen megszeppenjen aznap.


-Kicsim elment az áram,leszakadt egy vezeték.Nem lesz áram a vihar végéig,azaz elvileg reggelig.Nyugi kicsim gyere takarózz be.Ne aggódj itt vagyok minden rendben lesz.-nyugtattam-
-Tudom.Mert itt vagy nem gáz a helyzet.-bújt hozzám-
-Aludj ha akarsz és tudsz.-pusziltam meg-
-Rendben,de aludj te is!-húzott maga mellé és hozzám bújt-
-Rendben-vágtam rá-

Láttam a szemén hogy azt várja hogy elaludjak.Addig nem fog elaludni.Láttam hogy a szemeivel a szememet lesi,hogy ne őrködjek hanem aludjak.Becsuktam a szememet hogy aludjon nyugodtan.Mert láttam rajta hogy addig a szemét behunyni sem hajlandó amíg nem alszok el.Miután elaludt felültem,és nem bírtam aludni.Nem mondtam el neki,de féltem hogy baja lesz.Az a hülye levél a frászt hozta rám is.Akárhogy nem vagyok paranoiás de azért kicsit félelmetes volt a vihar.
Elmúlt hajnali kettő is.Én meg nem aludtam.Csak agyaltam.Ha nem tudok aludni mindig agyalni kezdek.
Ami egy újabb életátformálást eredményez.Mindig mindent átgondolok,de egy sose változik...Az hogy amikor Lizre gondolok mindig "életem legjobb döntése" érzésem támad.Mert valóban,életem legjobb döntése volt.
Amint a gondolatok kavarogtak a fejemben odalentről lépteket hallottam.