Itt vagyok az újabb fejezettel, remélem tetszik.Jó olvasást,kitartás a suli se tart örökké... Köszi az olvasást,imádok nektek írni.Legjobbak vagytok. PUSS Isabella
P.S: Ja és kicsit szomorú vagyok,mert nem komiztok,és komolyan nincs 10 oldalmegjelenítés sincs az előző fejin...
:/ Komizzatok,írjatok a mailemre retyizzy@gmail.com, vagy ott a chat ablak is. Köszi,puszi.Imádlak titeket,és imádok nektek írni,ezért is akarom hogy mondjátok el amit gondoltok,mert így a sötétben tapogatózok azzal kapcsolatban mit is írjak nektek.
ERIC SZEMSZÖGE:
Végre hazaengedtek.Bennem volt a félelem hogy Lizzie lesz a következő áldozata a gyilkosomnak.Minden gyanúnk Akselra és Emmara vetült. Ők próbálkoztak ilyesmivel már. Közben a lelkemet ette a tudat is hogy Liznek iszonyú bűntudata van. Aggódtam a családomért,már üldözési mániám lett lassan. Meg akartak ölni...ez azért morbid. Nem vagyok negatív, sőt képes vagyok akkor is nevetni mikor sírni kellene inkább. Most sem magam miatt aggódtam hanem Liz miatt. Aki engem megpróbál megölni,nem esélytelen hogy őt is megpróbálja majd megölni.
Aztán ami ennél is jobban fájt, az az hogy Liz az egészet maga hibájának könyvelte el... Pedig ez nem az ő hibája volt. Ez mindenki hibája volt, az enyém,az övé, Alexé,az anyjáé...meg sok mindenki másé.
Másnap hogy kiengedtek elmentünk a rendőrségre. Azt mondták elindítják a nyomozást. Még aznap átkutatták a kórházat és Lizet is,mint olyat aki bent volt. A kórházban pedig semmilyen gyanús ujjlenyomatot nem találtak sem a műtőben sem a szobában,leszámítva az ampullát amit a nővér talált... De azon sem voltak ujjlenyomatok. Orvosi eszközök.. azaz kesztyűk lehettek rajtuk. Semmi perdöntő bizonyíték azt illetően hogy ki akart megölni.
Este korán lefeküdtem,Liz is jött velem. Szorosan magamhoz öleltem,nem tudtam elengedni. Nagyon hiányzott az hogy a karjaimban legyen.Szegény nem aludhatott sokat az elmúlt 3 hétben. Nagyon gyorsan elaludt. Nem tudtam aludni. Féltem, féltettem őt. Néztem ahogy alszik. Angyali volt. Egyszerűen nem tudtam aludni azért sem hogy nézhessem ahogy alszik.
Reggel korán kipihenten keltem fel. Lementem az irodába megírtam egy újabb dalt.
http://www.youtube.com/watch?v=LQR6sZwAmNk
Mire befejeztem Liz is felkelt. Azonnal meg is mutattam neki. Imádta... Utána megreggeliztünk és beszélgettünk. Lusta kis nap volt. Fel kellett ocsúdnunk a sokkból az események után.
Mindenkit áthívtam.Mindenkit RT-ztem és lenyugtattam hogy jól vagyok.
Estefelé ment el mindenki. Volt mit átbeszélni,meg egyeztetni.Meg jó volt látni őket.
Megint hamar kidőltünk. Hajnalban Lizem felriadt,amire én is felkeltem.
-Mi az?-simogattam a hátát-
-Ah csak álom.De nem tudok aludni.-ölelt át-
-Ha éneklek az jó?-pusziltam meg-
-Igen légyszi- bújt hozzám-
-Want you to die in my arms,promise to never let go. Tired of tears on my pillow beggin' you girl come back home.-simogattam az arcát,míg ő a karomon feküdt-
Könnyek szöktek a szemébe,meghatja ez a dal mindig. Lassan elaludt. De én végig énekeltem neki.
-The more I resist the taste of your kiss, the more I'm in love with your kisses.-énekeltem és megcsókoltam-
Ezek után én is lefeküdtem pihenni.Olyan jó volt mellette lenni. Nem hiszem el hogy azt hiszi haragszok rá. Egyáltalán nem volt köze semmihez.
Harmadik napja voltam kint. Kezdtem önmagam lenni. Azért Lizre fokozottan figyeltem, a kertbe sem engedtem egyedül ki.Persze értette az okát, tudta,meg mondtam neki hogy aggódok érte,mert az a gyilkossági kísérlet nagyon sokkolt.
Nem is mertem sokáig kint lenni a kertben, Liz sem nagyon. Tudtuk mind hogy aki engem meg akart ölni nem valószínű hogy meg fog állni nálam.
AKSEL SZEMSZÖGE:
Emmaval mindent lerendeztünk. A Saade kölyök halott.Az a méreg túl jó ahhoz hogy ne lenne tőle halott. Nincs életben, a következő természetesen a kicsi Liza.Neki lövést szánok. Nem akarok kétes munkát végezni.
Emma jelezte hogy Twitteren semmi jele annak hogy Eric meghalt volna. Nem gyászolták, Liz sem. Visszalapozgatva láttuk hogy él.Liz megnyugtatott mindenkit,meg Eric is RT-zett és Tweetelt. Francba,hogy ez mindent túlél. Nem hiszem el hogy túlélte,a halálos mérget. Basszus elegem van abból kölyökből. Na meg a feleségéből is. Ha az nem lenne akkor biztos halott lenne már rég.
ERIC SZEMSZÖGE:
Este Liz elment fürdeni. Addig úgy döntöttem meglepem egy kis romantikával. Régen voltam itthon.Hiányzott a közelsége is. Szegény eleget sírt miattam,most azt szeretném hogy boldog legyen. Megterítettem,előkészítettem mindent. Mire végeztem ő leért. Pont időben lettem kész. Hallottam a lépteit a lépcsőn és felrohantam és felkaptam és lehoztam.
-Eric te idióta elesünk!-csókolt meg-
-Úgy nézek ki mint akit érdekel!-dobtam a vállamra-
-Nem!-nevetett-
-Akkor mit stresszelsz?-kérdeztem költőien-
-Nem tudom...-nevetett-
-Hölgyem a vacsora előállt-tettem le-
-Úristen!Meseszép!-ölelt át és megpuszilt-
-Megérdemeljük hogy legyen egy romantikus esténk végre valahára úgy 3 hónap után-mosolyogtam-
-Hát igen...-koccintottunk-
Befejeztük a vacsorát.Utána ne tudtam elszakadni Liztől. Olyan szép volt. Olyan mintha évek óta nem láttam volna. Mintha sivatagban lettem volna víz nélkül évekig.Hiányzott a mosolya nagyon.
-Kicsim!Úgy imádlak!-csókoltam meg-
-Életem!Hiányoztál nagyon-simogatta az arcomat-
-Nekem is!A mosolyod,istenem,ne tudd meg mennyire hiányzott-öleltem át-
-Tudom picim,sajnálom hogy hiányolnod kellett.-cirógatta a nyakamat-
-Nem baj,itthon vagyunk.Ez számít csak.-simogattam a hátát-
-Bizony!De nagyon kijár nekünk ez az este!-puszilt meg-
-Bizony!-kaptam fel és fel és elindultam vele a háló felé-
-Őrült! Istenem úgy imádlak!-cirógatta a hasamat-
-Hiányzott az illatod kincsem!-csókolgattam a nyakát-
-Hiányzott a hajad!-borzolt össze-
-Hiányzott a váza,és a Ipod!-nevettem-
-Hahaha!Bizony!-vette le a felsőmet-
-Hmm... vázát ide!-dobtam el a felsőjét-
-Nem törünk vázát!Már azt hihetik a boltban hogy vázakereskedelmünk van-csókolgatott-
-Lehet!-simogattam a hasát-
Hiányzott a teste minden mozdulata,porcikája. Az illata a haja a hangja.Egy szóval mindene!
Nagyon jó volt újra érezni hogy minden stimmel. Hogy nyugodt lehetek. Amíg látom,amíg érzem hogy velem van ő addig nyugodt vagyok magam felől és csak ő számít.Minden pillanatot élvezek amit vele töltök.
Ez az este különösen kellett azután a három hónap után amikor a betegségek meg a depresszív hangulat közénk ékelődött.Hiányoztak a gyengéd pillanatok. A csókjai és ölelése mindent feledtettek velem.Minden pillantásával újra beleszeretek,és minden csókjával új életre kelek.
LIZZIE SZEMSZÖGE:
Az a három hónap ami ilyen esték nélkül telt, egy örökkévalóság volt. Eric mosolya meg a nevetése. Ezekért élek amióta ismerem.
Ha a hangját hallom,ha a szemébe nézek tudom hogy bármilyen rossz is a helyzet minden rendben lesz. Ha átölel pedig olyan mintha egy bástya óvna minden bajtól. Hacsak a nevemen szólít is a fellegekben járok.Amikor megcsókol pedig leírhatatlan érzésem támad.Mintha nem a földön lennék.Minden pillanatban azért élek hogy boldog legyen.Mert,mindenét imádom.
El sem hiszem hogy haragudni tudtam rá...
De vége!Most minden rendesen alakult. Nem volt gáz,nem volt depi.
Megint nem tudtam aludni,ismét megkértem hogy énekeljen nekem.
-You're made for me,so naturally.I couldn't see al that before.Won't you believe you're all I live for.Stay baby stay or I go numb. Want you to die in my arms,promise to never let go. Tired of tears on my pillow beggin' you girl come back home.Would it be alright? Would it be alright?-ölelt magához szorosan-
-Jó éjt kincsem!-csókoltam meg,szorosan hozzá bújtam és elaludtunk-
Reggel elég hamar fent voltam.A nap sugarai épphogy ráestek az arcára. Nagyon jó volt nézni ahogy alszik. Mindenből az sugárzott hogy végre békesség van,és nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése